Ugrás a tartalomhoz

Moritz Strakosch

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moritz Strakosch
SzületettMoises Strakosch[1]
1825. január 15.[2][3][4][5][6]
Elhunyt1887. október 9. (62 évesen)[2][4][5][6]
Párizs[8][6]
Állampolgárságaosztrák[9]
HázastársaAmelia Patti (1852–)
Gyermekeikét gyermek:
Robert Strakosch
Giulia Strakos (Bourdillon)
SzüleiSalomon Strakosch
Julia Schwarz
Foglalkozása
SírhelyePère-Lachaise temető (7)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Moritz Strakosch témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Moritz Strakosch, Moriz Strakosch, Maurice Strakosch, Maurizio Strakosch (született Moises Strakosch) (Butschowitz,[11] 1825. január 14.Párizs, 1887. október 9.) morvaországi születésű amerikai zongoraművész, zeneszerző, énektanár, impresszárió, operaénekes (tenor).

Élete

[szerkesztés]

Tizenegy évesen debütált Brünnben Johann Nepomuk Hummel egyik zongoraversenyével. Egy évvel később Bécsbe ment, ahol az ottani konzervatóriumban Simon Sechter összhangzattan és zeneszerzés-növendéke volt. Énekelni magánúton tanult. Rövid ideig a Zágrábi Operában működött tenoristaként. Még zongoraművészként tett európai hangversenykörutat, majd Itáliában ment, ahol Giuditta Pasta képezte tovább, de ugyanakkor meggyőzte arról, hogy folytassa pianistakarrierjét.

1843-ban Vicenzában ismerkedett meg Salvatore Pattival (1800–1869). 1848-ban Párizsban volt a Patti család együttesének tagja, de a forradalom kitörése miatt az egész társulat New Yorkba települt át. Sikeres zenei fesztivált rendezett a Patti-trupnak. Ezzel kezdődött impresszáriói karrierje. Szervezőként kétéves amerikai turnéra ment Salvatore lányával, Amelia Pattival és Teresa Parodival, Giuditta Pasta egyik tanítványával. 1852-ben feleségül vette Amelia Patti (1831–1915) operaénekesnőt, aki ekkor befejezte színpadi pályafutását. A következő években két gyermekük született.

Az 1850-es években Amerika egyik legbefolyásosabb hangverseny- és operaimpresszáriója volt. 1855-től saját operatársulatát vezette. Zongorakísérőként a kor számos ünnepelt művészét kísérte, például Paul Moreau-t, Ole Bullt, Pablo de Sarasatét. Impresszárióként dolgozott két sógornője, Adelina és Carlotta mellett. De rajtuk kívül irányította Christine Nilsson, Gabrielle Krauss és Marie Heilbron énekesnők karrierjét is. Az 1860-as évektől több európai turnét is szervezett. Ezek lebonyolításában fivérei is részt vettek. Énektanárként is nagy elismerést szerzett. 1852-ben egy lottónyereményből zongoraszalont nyitott New Yorkban (Metropolitan Piano Emporium), később fióküzletet is nyitott Springfieldben. Halála előtt nem sokkal franciául közzétette visszaemlékezéseit Souvenirs d’un impressario címmel.

Zeneszerzőként 1857-ben bemutatott Don Giovanni di Napoli című operája mellett mára elfeledett zongoradarabokat, szalonzenét szerzett.

A család több tagja is zenei világban forgott, öccse, Max Strakosch is opera impresszárióként vált ismertté. Lánya, Febea koloratúrszoprán volt.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Geni.com (több nyelv nyelven)
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  3. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. Appletons' Cyclopædia of American Biography
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  9. Német Nemzeti Könyvtár
  10. https://androom.home.xs4all.nl/biography/i020213.htm
  11. Születési helyeként egyes forrásokban korábban Groß Seelowitzot adták meg, de a butschowitzi zsidó anyakönyvbe jegyezték be. Moritz Strakosch a geni.com-on
  12. A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maurice Strakosch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.